f**k me!

Óóó és végre fotóztam! Egy nagyon kedves, régi ismerősöm Sárközi Anikó hazajött látogatóba Párizsból. Mivel érdekel Franciaország utazás szempontjából is, valamint, hogy mi van vele mostanság, milyen az élete kint, ma össze is futottunk és ha már így alakult, készítettünk 1-2 spontán fotót az utóbbi idők megszokott stílusában. Ő az az alkalmi modell, akinek nem hogy mondani kéne mit csináljon, még jobbnál jobb ötletekkel is áll elő, fáradhatatlan és tökéletes! :) Az egyik fotó itt is, míg a másik fotó a weboldalamon lesz majd látható. Röviden ennyit a mai napról, valószínű legközelebb már csak jövőre írok postot. :)

personal

Reklámok

Mr. Adolf

Jó rég nem tettem ki egy fotót se, igaz, már egy ideje le is álltam a fotózással a miértjét már leírtam régebben. Nos, a ma publikussá tett fotó már régóta tervben volt, sőt, már kb három hónappal ezelött meg kellett volna csinálni, de végül elmaradt, ám ami késik az nem múlik, így ma sort is kerítettünk rá Bordás Alexandrával akinek nagyon megtetszett ez a picit “beteges” ötlet. Maga a koncepció egyértelműen nem újdonság, rengetegen megcsinálták már többféle újsággal és fotóval. Ebben az Adolf Hitleres formában még sehol sem láttam és még mielött valaki megtámadna, nem feszültségkeltésre, vagy lázadó szándékkal készítettem, szóval, nem a harmadik világháborút szeretném vele kirobbantani. :) A nyomtatvány mérete megegyezik a régi nagy méretű bakelit lemez borítójával. Úgy véltem, hogy maga a fotózás nem igényel sok időt, de mivel a vállaknak passzolniuk kellett a képen látható vállakhoz, valamint igyekeztünk az eredeti Adolfos tisztelgést reprodukálni, picit időigényesebbnek bizonyult. Röviden ennyit a képről és végül a kész eredmény és egy közös fotó Alexával. :)

Adolf Hitler

_Q03E0505_kis

Terry style

Elmúlt öt hónap az utólsó bejegyzésem óta, ez nem véletlen és nem is a lustaság (na jó, picit igen) oka. Már egy – két helyen megírtam felületesen, de úgy érzem, itt picit kifejtem az okát bővebben. Tavaly év végére besokalottam a fotózás terén, ennek több oka is van. Egy – egy saját anyag kivitelezése túl sok energiámba került, a leszervezéstől kezdve minden apró részletig. Bár remélem nem bántom ezzel meg a “csapatom” egyik tagját sem, láthatóan és érezhetően, senki se volt annyira lelkes, ha egy új anyagot kellett elkészíteni, legyen az akár csak egy kreatív portré, vagy egy editorial sorozat. Utóbbiból még legalább három szettet terveztem, szettenként 6 – 7 fotóval, ám fennakadásokba ütköztem például a legutóbbi esetnél a helyszín leszervezése miatt, így ezutóbbi sorozat már meg sem valósulhatott. Szóval, mivel elég sok feladat rám hárult, mikor a megvalósítás került szóba, úgy döntöttem elég volt, túl stresszes volt már nekem, egyszerűen már nem tudtam igazán élvezni azt, amit csinálok. Szerettem mindig előre látni majd 100%-ra, hogy milyen lesz a kész anyag és ha valahol kérdések maradtak bennem a végeredményt illetően, elkezdtem pánikolni, legtöbbször a fotózások alkalmával a fejem is megfájdult. Természetesen más oka is van annak, hogy stílust váltottam. Többek közt az is közrejátszott, hogy itthon egy minőségi anyaggal sose fogok érvényesülni (ha csak nem nyomulok, de ez nem az én stílusom), tehát, tök mindegy, mikor, milyenek a fények, mennyire jó az összhatás, jó-e a style a smink, vagy a haj, stb… Nem mondom, hogy egetrengető fotókat készítettem, mert egyáltalán nem tartom a munkásságom kiemelkedőnek, ám úgy vélem, hogy minőségileg azért picit meg tudná állni a helyét idehaza. Lényegében, úgy döntöttem, hogy idén olyan stílusra váltok, ami az eddigiekhez képest, rakás szarnak mondható. Azért döntöttem úgy, hogy Terry Richardson stílusban fogok fotózni, mert ezt vélem kivitelezésileg (nem érdekes a haj, a smink, a helyszín, a ruha és a fények) a legegyszerűbbnek, nem tagadom, hogy egyes fotóm, majd valóban direkt majmolásnak tünhet. :) Egy az egyben úgy sem fogom a Terry stílust képviselni, mivel nem olyan körülmények közt készítem a fotóim, nem partykról szedem a bepiált lányokat, nem feltétlen spontán akciók és még csak nem is iszunk a fotózások alkalmával. Félig beállított képek, félig rögtönzés látható, de mindig törekszem valamilyen szinten a hitelességre. Ez a kivitelezés jóval lazább, semmi stressz, kevés rákészülést igényel és ezzel azt is mondhatom, hogy teljes értékben tudom élvezni a fotózást, nem úgy, mint eddig. A weboldalamon hamarosan egy új kategória lesz látható “personal” menü néven, ide fognak az új fotók felkerülni. Azt hiszem mindent belefoglaltam ebbe a bejegyzésbe, ami elmaradt. Hogy ne maradjon fotó nélkül a poszt, csatolok is egyet, a vasárnapi fotózásból. ;)

Dunayacht Editorial

Picit írjok a múlt hét vasárnapi fotózásról. :) Először a Pilismaróti Hajótemetőben szerettem volna kivitelezni ezt a fotózást, de sajnos nem sikerült elérnem a tulajt, ám a nagy keresgélés közepette rátaláltam az Újpesti hajótelepre, ahol régi hajókat újítanak fel szép lassan. A tulaj kedves és segítőkész volt, így sikerült lebeszélni mindent. Mivel úgy is ősz jön, a ruhákat is így válogatta össze Szoták Réka profi stylistünk. A hajnál a már jól bevált, nem túl bonyolult beállítás mellett döntöttünk, melyet szépen kivitelezett Bagi Botond (hairCODE) és a sminknél is az egyszerűségre törekedett Zsuzsó. Világítás szempontjából volt nálam a Mikrosattól egy 600Ws inverteres stúdióvaku, ám csak egy fotónál alkalmaztam mégpedig azon a képen, ahol Denise Eszter Papp (tökéletes modellünk) a hajókabin korlátjánál állt, mivel itt volt teljesen árnyékban, javarészt pedig egy nagy méretű ezüst derítőlapot használtunk, de volt ahol még derítőt se kellett. A vakut Cononmark 2.4GHz rádiós kioldóval villantottam el, amely a partról fotózva se okozott csalódást (50 – 60 méter), tökéletesen működött. Schreiter Nándornak pedig köszönet az asszisztenskedésért és a werkfotókért. :)

Tenchu

Tegnap Bagi Botondnak ( hairCODE ) csináltunk portrét, mert készített egy hajat az egyik ismerősének. Gondoltam, ha már portrét fotózunk, ne legyen olyan egyszerű a smink se, ezért egy extrémebb sminket találtam ki hozzá, ami picit olyan, mintha egy maszk lenne a lány arca elött. Aki ismeri a Tenchu játékot annak talán be is ugrik ez a Szamurájos style. :) A sminket Zsuzsó készítette el. A világítás nem volt bonyolult, főfénynek szemből egy folyamatos fényű octobox lámpa volt felállítva, fej felett kb 75 fokra egy Canon 430EX volt 90cm octoboxal és áll alatt egy 55cm ezüst derítőlap. Vakuelsütésre már egy ideje a Mikrosat által forgalmazott Cononmark 2,4GHz rádiós vakukioldót használom és eddig egyszer sem okozott csalódást, mindig elsütötte a vakukat kültéren és beltéren is, így ezt csak ajánlani tudom azoknak, akik megelégednek a manuális vakubeállításokkal. ;) A kép Canon 1D Mark IV + Canon EF 40/2.8 STM Pancake kombóval készült f2.8-on.

GRIFFIN PowerMate

Ezt a kis cuccot, már régebben vettem, de most úgy gondoltam le is fotózom. Ez igazából egy tekerő a GRIFFIN-től, a cég először csak hangszabályzóként dobta piacra, ám miután nagy sikere lett, picit továbbfejlesztette és immáron több funkciót is be tud tölteni, hála a szoftverfejlesztésének. Legtöbbet talán olyan ember fogja hasznát venni, aki sűrűn vág videót, vagy hanganyagot. Rengeteg alkalmazásban hasznos lehet, mint pl fotók lapozása, weboldalak görgetése és weblapok közt való váltogatás, videófilmek nézése, avagy zeneszámok közbeni előre és hátratekerés és még sorolhatnám. A funkcióin kívül pedig akár egy asztali dísznek is megállja a helyét a letisztult formavilágával, fém felületével és nem utolsó sorban kék led világításával, mely ereje állítható és akár pulzáló módba is kapcsolható. :) A tárgy nem kapott extra megvilágítást, a hátteren kívül mindössze egy Mikrosatos állandó fényerejű lámpa volt octoboxal, mely a téma felett helyezkedett el.